A szálló por a levegőben eloszlatott finomszemcsés (10 μm alatti részecskeátmérőjű) szilárd vagy folyékony halmazállapotú anyagok gyűjtőneve. Angolul finomszemcsés anyagoknak (particulate matter, PM) nevezik őket. Magyarul a szálló por megnevezést az ülepedő portól való megkülönböztetésre használjuk (a 10 mikronnál nagyobb részecskék néhány óra leforgása alatt leülepednek a levegőben). Levegőszennyezettségi mutató; akárcsak a szén-monoxidra, a nitrogén-oxidokra vagy az ózonra, úgy erre is létezik meghatározott egészségügyi határérték.
Csoportosítása
A szálló port kémiai összetételtől függetlenül, csupán fizikai alapon, a részecskék átmérője szerint csoportosítják. A 100 μm-nél kisebb szemcsék már belélegezhetőek (inhalábilisak), de ezek nagy része az orrban és a szájban, legkésőbb a gégefőnél elakad, nem jut mélyebbre a légutakban. A 10 mikronnál kisebbek már túljutnak a garaton (thorakális frakció). A 4 mikron alattiak bejutnak a tüdőbe (respirábilis frakció). A 2,5 μm-nél kisebbek pedig már egyáltalán nem, vagy nehezen ürülnek ki a tüdőből (akkumuláció). Egészségügyi szempontból a 10 illetve a 2,5 mikronos határnak van jelentősége. Ezekre a PM10 és a PM2,5 jelölést használjuk.
Eredete
A természetben is keletkeznek ilyen apró részecskék, például vulkánkitöréseknél, erdőtüzeknél. Az emberi tevékenységek közül fő forrásnak a kétütemű motorok és a dízelmotorok üzemanyagának tökéletlen égéséből származó koromszemcsék számítanak. A dízeljárművek részecske-kibocsátása – melynek legnagyobb része korom – egy nagyságrenddel több mint a benzinüzemű motoroké. Korábban a jogi szabályozásban a PM10-et a kén-dioxiddal közösen mérték, és a határérték is a kettőre együttesen volt meghatározva, de akkor még a széntüzelés volt a fő részecskeforrás. Azóta a széntüzelés (ami nagy korom- és SO2-kibocsátással járt) háttérbe szorult, ezért a korábbi szabályozási rendszerben (habár a dízeljárművek száma jelentősen emelkedett) ezt a közös határértéket ritkán lépte túl a levegő szennyezettsége.